Miért volt szükség új eljárási törvényre?
Az előző, 1952. évi III. törvényt az akkori kor szellemének megfelelően az egyszerű jogvitákra és a szóban (tárgyaláson) zajló eljárásokra tervezték, amelyben a bíróság hivatalból gondoskodott a felek jogainak érvényesítéséről. A peres felek az elsőfokú eljárás során bármikor, írásban vagy szóban újabb tényeket, kérelmeket, érveket vagy bizonyítékokat adhattak elő, illetve a korábban előadottakat megváltoztathatták, ami az eljárás kiszámíthatatlanságát és jelentős elhúzódását eredményezte.
A rendszerváltozást követően nem csak megtöbbszöröződött a jogviták mennyisége, hanem azok lényegesen bonyolultabbak lettek és a felgyorsult, digitális világban a szóbeliség mellett/helyett egyéb kommunikációs csatornákra is igény mutatkozott. A szociális piacgazdaságban az állami gondoskodás helyett az egyén önrendelkezési jogára és saját ügyeinek viteléért való egyéni felelősségére helyeződött a hangsúly.
A több, mint 100 módosítás ellenére a korábbi perrendtartás már nem volt képes a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyoknak megfelelő, korszerű és hatékony eljárást biztosítani.
Miben más, mi jellemzi az új törvényt?
Az új törvény új alapokra helyezi és rendszerében megújítja a polgári perek lefolytatásának szabályait.
Szabályozásának vezérlő elvei szerint a perben kizárólag a fél jogosult jogai érvényesítéséről gondoskodni és meghatározni, hogy mit kíván a per anyagává tenni (rendelkezési elv), de egyben a félnek kötelessége is a peranyagot a per mihamarabbi befejezését elősegítő módon előadni, továbbá a fél felelős a saját perviteléért, perbeli mulasztásaiért (eljárás-támogatási és igazmondási kötelezettség elve).
Emellett az új perrend erősíti a bíróság szerepét és jogosítványait a per irányításában, de egyben a bíróságnak is kötelességévé teszi, hogy a döntéshez szükséges peranyag tisztázásához maga is aktívan hozzájáruljon (bíróság közrehatási tevékenységének elve).
A törvény fő célja, hogy egy kiszámítható, hatékony és feszes permenetben minél hamarabb derüljön ki és rögzüljön, hogy miben áll a felek közötti jogvita és minél korábban rendelkezésre álljanak a döntéshez szükséges bizonyítékok (perkoncentráció elve). Ennek érdekében a felekkel és a bírósággal szemben fokozott követelményeket támaszt, és az elsőfokú eljárást két részre osztja: perfelvételi szak és érdemi tárgyalási szak.
Az új Pp. hatálya
A 2018. január 1-ét követően induló polgári és munkaügyi perekben (kivéve a közszolgálati jogviták) kell alkalmazni, valamint háttérszabálya lesz a polgári nemperes eljárásoknak is (pl. végrehajtási, felszámolási eljárás).
A 2018. január 1. előtt indult eljárások azonban még a régi perrend szerint folytatódnak és fejeződnek be.
Fontos változás, hogy a közigazgatási perekre már nem a polgári perrendtartás, hanem a szintén 2018. január 1-én hatályba lépett Közigazgatási perrendtartás (2017. évi I. törvény) lesz irányadó.
Források:
- Rendhagyó Törvényházi Szeminárium – Ismeretterjesztő sorozat az új Pp. főbb rendelkezésiről (készítette a Székesfehérvári Törvényszék Sajtóosztálya)
- www.obh.hu
