A társasházi létforma egy speciális együttélési alakzat, hiszen keverednek benne az egyes tulajdonjogi alakzatok: a közös- és a magántulajdon. Éppen ezért különösen fontos, hogy az együttélés szabályai mindenki számára érthetően, megismerhetően és pontosan le legyenek fektetve, hiszen vita esetén így oldhatók fel leggyorsabban és legegyszerűbben a konfliktusok. Amelyek valljuk be, sajnos számtalanszor, és a legkülönfélébb helyzetekből adódan vannak jelen a mindennapokban.
Állattartás a társasházban – a kényes témák közül is az egyik legkiemelkedőbb. Bár a társasházi külön tulajdonokban (magánterületen) történik, óhatatlanul érinti a közös területeket és a szomszédokat is. A közös képviselő, illetve az intéző bizottság nem szívesen szól bele és egészen addig nincs is erre szükség, amíg jogszabályt nem sért a tulajdonos.
Két csoportot lehet megkülönböztetni a társasházban tartott állatok között: kedvtelésből tartott, illetve veszélyes állat. Előbbi a kutya, macska, hal, madár, rágcsálók (amelyeknek a tartásához nem szükséges különösebb engedély, de tartozhat hozzájuk pl.: törzskönyv).
A veszélyes állatok egészen más témakör. Tartásukhoz engedély kell, az engedély megszerzéséhez pedig a jogszabályban leírt körültekintő és szigorú szabályoknak megfelelő környezet (pl: védőrács, az ingatlan bejáratánál jól láthatóan ki kell írni, fel kell tüntetni, hogy veszélyes állatot tartanak).
Az állattartás minden esetben nagy felelősséggel jár, hiszen a gazdának ügyelnie kell arra, hogy kedvence számára is megfelelő életkörülményeket biztosítson, ugyanakkor gondoskodnia kell arról is, hogy az állat ne zavarja a lakóközösség nyugalmát.
Szabályozások nélkül a békés együttélés lehetetlen.
Az 1998. évi XXVIII. törvény rögzíti az állatok védelmével és tartásával kapcsolatos általános szabályokat. Kimondja, hogy az állattartó köteles az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Attól függően tehát, hogy valaki milyen fajtájú kutyát, macskát, rágcsálót, madarat vagy esetleg hüllőt tart, annak megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról gondoskodnia kell.
Társasházak esetében a kutya- és macskatulajdonosoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a lakók nyugalmának megőrzéséhez hozzátartozik egészségük és biztonságuk megőrzése is. A társasházak közös használatú területein, helyiségeiben a kutyát pórázon kell vezetni, illetve harapós eb esetén kötelező a szájkosár használata is. Amennyiben az állat szennyezést okoz ezeken a helyszíneken, a gazda kötelessége annak eltávolításáról, tisztításáról gondoskodni.
Az általános szabályokon túl a 41/2010. (II. 26.) kormányrendelet részletezi a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó tudnivalókat. Többek között kimondja, hogy a gazdának számolnia kell az állat mozgásigényével, így tilos kistestű kutyát 10 m2-nél, közepes testű kutyát 15 m2-nél, nagy testű kutyát pedig 20 m2-nél kisebb területen tartósan tartani.
(kistestű eb: testtömege nem haladja meg a 20 kg-ot; közepes testű eb: testtömege 20-40 kg; nagytestű eb: testtömege meghaladja a 40 kg-ot)
Budapesten fővárosi és kerületi, máshol területi, önkormányzati rendeletek is szólnak a lakásban való állattartásról, illetve maga a társasházi Szervezeti és Működési Szabályzat (SzMSz), valamint a Házirend ad iránymutatást.
Az önkormányzatoknak, és társasházaknak lehetőségük van önálló rendelkezéseket alkotni az állattartásra vonatkozóan, amennyiben azok nem ütköznek a fent hivatkozott törvény, valamint annak végrehajtására alkotott kormányrendelet vonatkozó rendelkezéseibe.
Miután a területi rendelkezések eltérhetnek, érdemes az önkormányzati honlapokról is informálódni.
A társasház SzMSz-e, valamint Házirendje lehet szigorúbb (de engedékenyebb nem), mint a jogilag felette álló rendeletek és jogszabályok.
A szabályok betartatására a közös képviselő, az intéző bizottság, közterületen a közterület felügyelet, súlyos (bal)esetekben pedig akár a rendőrség bevonásával kerülhet sor.
A társasház területén a házirend mindenkire érvényes, még a vendégekre is.
Sajnos gyakoriak a törvényellenes rendelkezések. A legnagyobb hiba, amelyet nem csak a társasházak, de az önkormányzatok is el szoktak követni, hogy rendelkezéseikben szabályozzák a tartható ebek számát. A 41/2010. (II. 26.) kormányrendelet 14. § (6) bekezdésében foglaltak alapján „Tartósan csoportosan tartott ebek esetén számukra egyedenként legalább 6 m2 akadálytalanul használható területet kell biztosítani. Nem minősül csoportos tartásnak a szuka együtt tartása a kölykeivel, azok hathetes koráig.”
Amennyiben egy szabálytalanul meghozott rendelkezés kerül betartatásra, az intézkedés 60 napon belül bíróságon támadható. 60 napon túl a helyi jegyző jogosult a törvénytelen társasházi rendelkezések ellen fellépni.
Ha önkormányzat hozta a jogellenes rendelkezést, a kormányhivatalhoz kell fordulni.
Egyes lakóközösségekben a lakók bizonyos százalékának beleegyezéséhez kötnék a kutyatartást, azonban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ezt nem tehetik meg.
23/2000. (VI. 28.) AB határozat: Székesfehérvár Megyei Város Tanácsának az állatok tartásáról szóló 5/1989. (XI. 1.) számú rendelete (Tr.) 11. § (2) bekezdése alkotmányellenes volt, ezért a rendelkezést az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
A Tr. 11. § (2) bekezdésében foglaltak alapvetően korlátozták meghatározott személyek tulajdonhoz való jogát tekintet nélkül arra, hogy a konkrét helyzetben bárminemű zavarás, korlátozás fennállt-e: pusztán az ebtartás tényének létrejöttéhez szükséges a lakótársak meghatározott körének a beleegyező nyilatkozata – ez azonban az Alkotmány 8. § (2) és a 13. § (1) bekezdésébe ütköző rendelkezés.
79/2006. (XII. 20.) AB határozat: Túrkeve Város Képviselő-testületének az állattartás helyi szabályairól szóló 2/2001. (II. 1.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 12. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenes volt, ugyanis az túlságosan széles körű hozzájárulástól tette függővé a kutya tartását társasházi épületek lakásaiban. Az Ör. 12. § (2) bekezdés b) pontja alapján társasházi lakásokban legfeljebb egy kutya tartható, a társasházi lakók meghatározott körének hozzájárulásával. Ezzel az Ör. kizárta azt, hogy hozzájárulás nélkül is lehessen ebet tartani társasházi lakásban.
A hozzájárulók körét az Ör. úgy határozta meg, hogy a lakás alatti, feletti valamennyi lakás, illetve a közös fallal határolt lakások lakói hozzájárulását kell beszerezni egy kutya tartásához. Erre vonatkozó rendelkezés, utalás hiányában ez a rendelkezés úgy értelmezhető, hogy nemcsak a lakás alatt és fölött közvetlenül lévő (vagyis födémszomszéd) lakások lakóinak hozzájárulását kell beszerezni. A lakók mellett a bérlőtársi és társbérlői jogviszonyban állók teljes körű hozzájárulását is be kell szerezni.
A helyi önkormányzat a köz érdekében az ebtartás feltételéül szabhatja - a tartott ebek számától függetlenül - a szomszédok meghatározott körének hozzájárulását.
Az állattartáshoz a szomszédok részéről megkövetelt hozzájárulással kapcsolatban az Alkotmánybíróság már hivatkozott 23/2000. (VI. 28.) AB határozata kimondta, hogy "[a] széleskörűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan tulajdoni korlátozást jelenthet. (...) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Tr. 11. § (2) bekezdése, amely az ebtartáshoz az ebtartó lakása alatti, feletti, illetve az azonos szinten lakók összességének előzetes írásbeli hozzájárulását követeli meg, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való jogot." (ABH 2000, 134, 137.)
Az állattartással megvalósuló birtokháborítás nagyon nehezen bizonyítható, és négy konjuktív feltételnek kell megfelelni, hogy a kezdeményezést érdemesnek tartsák a kivizsgálásra. A 41/2010. (II. 26.) kormányrendelet 14.§ (2) bekezdése rögzíti, hogy „A kedvtelésből tartott állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja.”
Egyéb esetben, egy éven belüli szükségtelen mértékűnek vélt zavarás esetén a jegyzőhöz fordulhat a panaszos, azon túl a bírósághoz. A bírói gyakorlat szerint a birtokháborítás tényét állattartási ügyekben mindig a környezet jellegéhez képest kell vizsgálni. Nem panaszolhat birtoksérelmet, aki olyan környezetbe ment lakni, ahol az állattartás nem tilos. Az egyéni érzékenység nem megfelelő indok.
A helyi adottságokon felül figyelembe kell venni:
- 2005. évi CLXXVI. törvény, az állategészségügyről
- 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról
- 245/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok
védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről
- 334/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet az állatvédelmi hatóság kijelöléséről
- 41/1997. (V. 28.) FM rendelet - Állategészségügyi Szabályzat
- 8/1999.(VIII.13.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet a veszélyes állatokról és tartásuk
engedélyezésének részletes szabályairól szóló
Felhasznált források:
http://www.tarsashazipolgar.hu/kozos-kepviselo-es-tarsashazi-allatkert-avagy-nalatok-szabalyosan-laknak-e-az-allatok/
https://kutyabarathelyek.hu/hu/hirek/reszletek/ki-mondja-meg-tarthatok-e-kutyat-a-tarsashazban/
http://www.hazforum.hu/lakokozosseg-kulonleges-tagjai-allattartas-tarsashazban/
